LEGÓ

Legó látszólag magyar vizsla,de valójában egy afrikai vadkutya,egy kanadai hód,egy amerikai pitbull és egy nehézpáncélos katonai bulldózer keresztezése.Viszont légionáriusnak van törzskönyvezve a sivatagszínű szőrzete miatt.Fél éves korában már úgy vadászott mint egy kiképzett,rutinos felnőtt vizsla.De ithon pokolian rossz.Állandó felügyeletet ígényel.Egyszer könnyelműen egy percre magára hagytuk addíg,amíg beeresztettük az ünnepi ebédre jött vendégeket.Ez elég volt neki arra,hogy a hatszemélyes ebédet lezabálja a terített asztalról,sőt még az asztalterítőt is megegye.

-Jó húsban van-jegyezte meg az egyik vendég.

-Meghiszem azt,tegnap megevett másfél fotelt-mondtam keserűen,ugyanis emiatt még leültetni sem tudtuk a vendégeket az ebéd romjai mellé.

De kezdjük az elején.Az idegenlégióban voltam kiképző őrmester akkortájt.Egy csempét csempésző karavánt indultunk elcsípni az újoncokkal.Egyszer csak a sivatagban megbotlottam valamiben.Harsogó köcsisköltészettel fűszerezett zengzetes vadászzsolozsmákkal nyugtáztam az esetet.De nicsak,amiben megbotlottam,megmozdult.Egy sivatagszínű kutyakölyök volt.Rögtön bevittem az oázis melletti erődbe és elneveztem Legónak,abban reménykedve,hogy kiváló légiós kutya lesz belőle.De hamar rájöttem,ebből ugyan sohasem lesz a karavánok réme.10 hetesen már gyönyörűen állta az Afrikában vadon tenyésző gyöngytyúkokat,de a gyöngycsempészekkel mit sem törődött.Nem baj,így is jó,hoz majd valamit a konyhára.Hozott is de nem úgy,akogy gondoltam.Az ezredes lefokozott a kutya miatt és beosztott a konyhára krumplit hámozni.Emiatt szöktünk meg Legóval a légiótól és kerültünk egészen véletlenül éppen Magyarországra.

 A nyelvüket kicsit nehéz volt megtanulni,de a cifra káromkodásokat hamar megismertem.Jelentkeztünk tagnak egy elfuserált gittegyletbe,hogy fele annyiba kerüljenek a nevezési díjak a tengeri malac hízóversenyeken.Vadászni kezdtünk.Először tengerimalacra,aztán sündisznóra,később pedig varacskos fülszarvú disznóra.Csodálkoztam azon,hogy ezek a magyarok nem gépfegyverrel vadásznak és nem lőnek mindenre ami mozog,hanem hurokkal dolgoznak,sötétben pedig fényszóróval és hangtompítós fegyverrel vadásznak.De hát úgyis látszik,ez itt helyi szokás.Nálunk a sivatagban nem volt probléma,ha akár kézigránáttal vadásztunk vagy légelhárító ágyúkkal a keselyűkre.Magyar honfitársaimnak azonban nem borzolta még fel  az idegeit az afrikai éjszakában felhangzó oroszlánbőgés.Akkor talán ők is kézigránáttal vadásznának.

 Legó azóta sokat fejlődött.Megtanulta az összerakós játékkal játszani és mosogatórongyot enni.Rendszeresen felmászott a mosogatóba és amit ott talált,elfogyasdztotta.Először megitta a mosogatószeres vizet,erre néhány tányért is elropogtatott,végül desszertnek a mosogatórongyot ette meg.Egy rendes kutya először széttépi a mosogatórongyot,és darabokban eszi meg.Ez nem,ez egészben nyelte le,csakúgy,mint a gazdi zoknijait,akárhogy dugdostuk is előle.Hihetetlen szimata volt,mindíg megtalálta.De a vadászterületen,mint egy álom,úgy dolgozott.Semmi hiba nem volt benne vadászati szempontból.Még kamaszkorú sem volt,amikor egy kb. 300 lépés hosszú vadcsapát simán kidolgozott.A fácánkakast meg vagy 150 lépésről légszimattal kiszimatolta.Viszont itthon válogatás nélkül mindent megevett.Hiába kínáltam csirkecombbal,a mosogatórongyot többre értékelte.Kikezdte fogaival a betonjárdát,a vakolatot leette a falról,sőt még a jegesedés miatt a járdára kiszórt hamut is felnyalogatta.Egy normális eb,ha nem éhes,az ebédjét később eszi meg.Ez nem,kiborítja a kajáját,és az etetőtálat eszi meg.Amikor egy héten belül már a harmadik etetőtálat vásároltam neki,az eladó tapintatosan megkérdezte tölem:

-Nincs ennek a kutyának valami baj a viselkedésével?

-Á nem ,csak ahogy nő,mindíg nagyobb etetőtálra van szükség.

A kutyaólat megeszi a saját feje fölül.Fél éves alig múlt,amikor már a második kutyaólat ette meg.Hogy leszoktassam róla,mindent megpróbáltam.Végső elkeseredésemben négyzetgyököt vontam Szent János evangéliumából,hátha ez megvédi legalább a harmadik kutyaólat,ha az előző kettőt nem is támasztja már föl.A kapott eredményt kinyomtattam számítógéppel,befestettem terepszínűre és kiragasztottam a kutyaólra,mint műalkotást egy szibériai tigris képe társaságában.De ez sem használt,azonnal leette róla,sőt ezek után még nagyobb étvággyal esett neki a kutyaólnak.Most már ott tartunk,hogy inkább a kutyám kezd átnevelni engem.Elkezdtem én is leenni a vakolatot a falról,és mintha a kutyaól deszkájának is jó íze lenne.

Krasznai Szomor Péter         

Happy Dog Elite Állattartási kultúra magazin I.évfolyam1.szám